2012. július 27., péntek

2012. július 26., csütörtök

A hír igaz...

...FELVETTEK!
Az életem ettől kezdve a visszájára fordul. Biztos vagyok benne, hogy utálni fogom az ingázást Halásztelek és a Kálvin tér közt, de hát épp itt az ideje, hogy valami kényszerű kellemetlen dolog is történjen velem. Elvégre hé, 20 éves vagyok. El sem hiszem! Gólyatábor Dórival, egy szak, közös tanulások, új emberek, új élmények, kanji-jigoku órák, új ismeretek csak arról, amit szeretek és érdekel. Biztos vagyok benne, hogy nehéz lesz, de épp ideje harcolnom azért, amit szeretek, nem? :) Most már elárulhatom, 356 pontot vittem a Károli-ra. Azt nem árulom el, mennyi volt a ponthatár, aki kíváncsi, nézzen utána. Anya azt mondta, elkezdeni el tudom az egyetemet...befejezni meg...majd lesz valami. Olyan még nem volt, hogy ne lett volna valahogy. Mondottam volt. Ez vár rám:




Örülök :)

2012. július 22., vasárnap

Így láttam a con-t :D

Köszönet a kép megszületéséért: Bilinszki Dóra, Kálmán Anna, Kotricz Kinga, Krajcz Vivien, Tittenberger Zsuzsanna.

2012 július 21 - MondoCon

Kezdjük azzal, hogy úgy be voltam sózva con előtti éjszaka, hogy nem bírtam elaludni. vagy másfél óráig csak merengtem, számítgattam. Azon gondolkoztam, vajon milyen színű szalagot kapunk az idén? Volt már zöld, kék...narancsra számítottam, és ezzel a tudattal el is aludtam. Két ébresztőt is beállítottam, hogy vissza ne aludjak. Egyet 06. 40-re, egyet 06. 41-re. Úgy, hogy 2-re lettem kész a bepakolással, értékelőkkel, és kb. 2 órát forogtam, ez az alvásmennyiség nem bizonyult túl soknak reggel. A reggeli sem esett jól, a felét otthagytam, cicamica ott téblábolt körülöttem, aztán olyan negyed 8 körül elindultam. Lekéstem a buszt, úgyhogy szegény Løve-t is megvárakoztattam kicsit. Felszedtem a déliben, aztán már csak annyi volt a dolgunk, hogy követjük a beöltözött Misákat, Inuyashákat, Kagoméket...:D Aztán...

 
 HALÁL.

Jó, nem egészen, de akkor így éltem meg a másfél órás sorbanállást a bejutásért. 09. 50-kor álltunk be, és kb. 11. 30 lehetett, mire bekerültünk. Az utolsó fél óra egész viselhető volt, haverkodtunk, cosplayeket vadásztunk. Feltelefonáltam Zephinát, hogy merre leledzenek, mert úgy beszéltük meg, hogy együtt indulunk a rajzversenyen. 2 óra. Az ember azt gondolná, hogy "hú, mit fogok én csinálni 2 óráig?". Aha. Úgy pörgött mindannyiunk keze, én még ilyet sosem láttam. 2 óra valójában nagyon kevés (főleg, ha az első fél órában nem is tudod, mit rajzolj). De érdekes emberekkel találkoztam, érdekes dolgokkal beszélgettünk rajzolás közben, és egy kicsit meg is szerettem az összedobott, gyors asztaltársaságunkat. Løve olyan volt, mint a menedzserem xD Komolyan xD Enni-inni hozott nekem, legyezgetett, bátorított, tanácsomat adott, rámutatott a hibáimra <3. Ezt készítettem én:

Éppen időben lettünk kész mindannyian, ez volt 14 órakor. Egy kicsit elengedhettük magunkat, átnéztünk a vásárlós részbe, vettünk sok-sok pocky-t. Belenéztünk a Taiko-dobosok előadásába is, hát az valami eszméletlen volt! Néhány dobbal összehozni egy értelmes ritmushalmazt, merthátugye ez az volt. A szívem a ritmussal együtt kalapált, éreztem. A teremben szinte levegőt sem vettek az emberek. Lenyűgöző volt! Aztán, mint megtudtuk, ez 'csak' a kezdő csoport volt. Ezek után képzelem a profit.
Megcsörrent a telefonom. Kin telefonált, hogy a vásárlós csarnok előtt leültek pihenni kicsit, "ha szeretnénk szocializálódni velük". Így hát elmentünk szocializálódni velük. Megígértem neki korábban, hogy ha cosplay-ről van szó, ugráltathat engem kicsit a fényképezőgépemmel. Tegnap ugyan nem volt cp-ben, de azért elvoltunk. Néhány pillanatkép:













Ezután megint Zeph-ékkel mulattuk az időt. Indultak a karaoke-n, és megkértek minket, hogy vegyük videó-ra. A Bad Apple-t választották, úgyhogy előtte még jópár produkciót is meghallgathattunk. Egy kicsit utánuk is ugráltam a fényképezőgépemmel, és sikerült is pár "jó" pillanatot elkapnom:


csibedance. puááákpákpák.


ez is jó. Zeph-nek nincs feje :D


wtf?


csókos asszonyok.


japanese geisha n.o.1#


jó a hangulat.


drááágaszááág <3




Anna-chan magánpozitúrája.


drááágaszááág 2.


...ééés végül a tökéletes póz <3
Ekkor lehetett 5 óra, és mivel Løve-nek 7-kor ment a vonata, és még vissza is kellett érni a pályaudvarra, lassan elköszöntünk. 9 körül Zeph írt, hogy sajnos nem nyerünk a rajzversenyen, de sebaj :) ÍGy is nagyon jó volt! Ez a con azt hiszem, sokkal inkább szociális volt, mint az eddigiek. Eddig mindig kettesben rohangáltunk egész nap, most nem győztünk lépést tartani a sok emberkével, akikkel találkoztunk. Úgyhogy én köszönöm szépen, FINE volt a con :)))))


Kaito fotója négyünkről <3

U.I.: Megöleltem Kaito-t *-* <3

2012. július 16., hétfő

2012. július 14., szombat

Hajnali blog

Van egy feeling-je annak, ha az ember hajnalban ír blogot. A történet azzal kezdődik, hogy 10 óra felé (este) lefeküdtem aludni, de csak rövideket tudtam alfában tölteni. Magam sem értem, ötletem sincs. Aztán éjfélkor felébredtem arra, hogy melegem van. kitakaróztam, de nem bírtam elaludni. Egy fél óra vergődés után átmentem anyához egy kicsit csacsogni még, de úgy fél 2-kor ő is megunt engem. Akkor átjöttem a szobámba és még egy kicsit cirkáltam a neten, beszéltem egy rövidet Zephinával, aztán úgy határoztam, megnézek egy filmet, hátha bebólintok rajta.

Hát nem.

Egyébként az Ocean's twelve-öt néztem. Ezután ismét megpróbáltam aludni (negyed 4 lehetett), de az a szemtelen kakas már kukorékolt. Megpróbáltam elaludni anyánál, de miután háromnegyed ötkor arra néztem fel, hogy nem alszom, úgy döntöttem, lesz, ami lesz, elkezdem a napot. Kinéztem az éjszaka után a medencére. levitte róla a szél a ponyvát, és leeresztett. Nem hiszem, hogy ez jó jel. Azután kinéztem az utcára. 2 házzal odébb még mindig állt a bál. Legénybúcsú :) Biztos jó lehet. Ma van az esküvő! :) De kit láttam meg? A Kicsim! ^^ Szóltam neki, ő is észrevett, és mint Lassie, úgy rohant hozzám. Még makogott is valamit. Bevittem, megreggeliztettem, őt is, magamat is, közben NatGeo-t néztem. Egy férfiról tudósítottak benne, aki Szaúd-Arábiában alkoholcsempészetből gazdagodott meg. Érdekes volt nagyon. Most kávézok és blogolok.
Egyébként azt hiszem, azért nem bírtam aludni, mert túlságosan is tele van a fejem. Nem jó, ha az ember napközben nem figyel a gondolataira, akkor éjjel nem hagyják őt. A legtöbbet arra a férfira gondoltam, akit a Margit-szigeten láttam ma. Anya jelezte nekem, hogy valakit lát a vízben. Percekig próbáltuk eldönteni, hogy úszik-e vagy fuldoklik. Fuldoklott. Elhúzott mellette egy motorcsónak, amire szép nagy betűkkel rá volt írva, hogy RENDŐRSÉG, de nem álltak meg. Nem is értem. Amint elhúzott a csónak, a férfi feje már nem volt kint a vízből, hanem arccal lefelé, a hátát mutatva lebegett a víz színén, és engedte, hogy vigye a sodrás. Megrázó volt. Azt hiszem, végleg akkor dőlt el a sorsa, mikor a víz besodorta egy fém hajókikötő dokk alá, aztán valamivel később a túloldalon bukott elő, de tovább vitte a víz. Azt hiszem, kisodorta a partra néhány hullám, de azt már nem vártuk meg, mert Barnabás is velünk volt. 7-en toporogtunk a a parton és próbáltuk elérni a rendőrséget, akiket kapcsolási hiba miatt végül nem sikerült. Korrekt, igaz?
Agyaltam még a mangáimon (igen, mind a hármon), az elkövetkezendő talikon, meg egyéb random marhaságokon. Úgyhogy azt hiszem, elmondható, hogy az éjszakát cirka 2 óra alvással zárom.
Tessék, Momo-chan.



U.I.: Nagyon fáj a fejem.

2012. július 13., péntek