MonoAki

21. születésnapom

Nálunk valahogy az lett a szokás, hogy a különböző családi ebédek, programok miatt egy születésnap, ami mondjuk a hét közepére esik, jól elhúzódik, akár másfél hétig is. Ez így szokott lenni velem, anyával, Barnabással, a család egyéb tagjaival. Aki nem tudta, az én születésnapom múlt hét szerdán volt. Immáron minden európai országban nagykorúnak számítok. Nem volt különösebb kívánságom, rábíztam anyáékra, hogy mivel ajándékoznak meg, egyetlen dolgot kértem, japán útikönyvet. Íme az ajándékhalom. Egy "Little geisha" feliratú válltáska, egy bekeretezett kanji, amit az öcsém választott nekem (a feliratot Niki derítette ki nekem, azt jelenti, jó szerencse), természetesen az útikönyv, illetve egy piros párnán egy, a homlokát a földhöz érintő porcelán gésa. Továbbá, 2 eseményen is részt vehettem, hála az én csodálatos édesanyámnak. Mindkettő erre a hétvégére esett, ezért is húztam idáig a blogbejegyzést. Szombat este foglalt asztalt ez a drága jó asszony a Takebayashi (bambuszliget) nevű japán étterembe, ahol yakisobát és yakitorit ettem. Anya pedig yakibutát és krumplisalátát evett. Szerintem mindkettő isteni volt, a hely hangulata, kiszolgálása miatt pedig mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a japános környezetet, a japán ételeket, és viszonylag olcsón

szeretne hozzájutni. A színesebb, nagyobb képet én készítettem, a szürkébb, kisebb, rosszabb felbontásút anya a mobiltelefonjával. Sajnos 2 rossz kép készült rólam, ez a jobb xD A vasárnapi program helyszínéül pedig a Syma csarnok szolgált. Hármasban anyával meg öcsémmel szereztünk jegyet az Illusionists című show-ra. Aki nem tudná, miről van szó, a világ legjobb bűvészei, szerte a világból. A legjobb az egészben az volt, hogy valami kavarodás miatt 13. 000 forintos helyen ültünk 6. 000 forintos jeggyel :D Gyerekek, én a tegnapi estét képtelen vagyok szavakba önteni. Közel 3 órás volt az előadás, láttunk mindenfélét. Az én kedvencem a Mentalista volt, de volt még Szabadulóművész, Trükkmester, Feltaláló, meg ehhez hasonló titulusú emberek. Az előadás végén a Szabadulóművész (egyébként olasz származású) kijött a ruhatárhoz. Barnabással

készült fotó is, meg kapott aláírást, én meg pacsit :D Most persze hulla vagyok, ma volt a vizsgafelvétel, és még 3 hét van a tényleges vizsgaidőszakig. Általában azt kell, hogy mondjam, nem szeretem. Nem is a vizsgák a rosszak, sokkal inkább az azt megelőző pár hét, mikor csak az lebeg a szemeid előtt, hogy mindjárt, mindjárt... Nem szokott ennyi képem lenni egy bejegyzésben xD vagy nem szokott mellé írás lenni xD Szóval most kétségbeesetten töltöm a helyet. Tudom, eddig sem volt túlságosan aktív a blog, de előre szólok, hogy ez most sem lesz másképp xD Jönnek a vizsgák, esetleg akkor teszek ki valamit, ha valami nagyon extra dolog van. Ha van új rajzom, ami tetszik, ha motiválni akarom magam. Rögtön ki is teszem a vizsgáimat oldalra, hogy én se felejtsem el őket. Olyan rossz, hogy 2 napja nem beszéltem Dórival T_T Hiányolom :/ Se tegnap, se ma... Mindegy, a kedd hosszú nap, remélem, lesz elég időnk egymásra. No, hát tömören ez volt a 21. születésnapom és környéke, most pedig ezen túllépve jönnek a vizsgák. Vigyázz, kész, start! >.<

emlékkavalkád

Édes November

Az október egy jó hónap

Dangan Ronpa 3, 5 - Mata ne, Zetsubou Gakuen! protagonists, Chiaki Tatsuo and Sakashita Sora

SHSL: rajzoló

蝉

привет!

Super Dangan Ronpa és Garfield - The show

Jó ideje nem jelentkeztem. Ez jobbára azért van, mert el vagyok havazva a munkával. Aki nem tudná, fordítóként dolgozom a Syncom csatornának. Augusztus hónapban kaptam 52 epizódnyi amúgy CGI Garfield sorozatot, amivel azért elvagyok. 8 rész/hét tempóval kell dolgoznom, a szöveg könnyű. Annyi a "nehéz" benne, hogy ezúttal nem csak fordítanom kell, hanem "szájra írni" is az én dolgom. Magyarul szinkronképessé kell tennem. Az én gépemről ez a szöveg egyenesen a színész kezébe megy. És ilyet azelőtt még nem csináltam, de azt hiszem, megbirkózom vele. Legalább is, már dolgoztak a szövegemből és nem volt rá panasz. Az ember nem is gondolná, ez mennyi agymunkát igényel. Jónak tartom magam angolból, de vannak olyan nyelvbéli különbségek, amiket nem lehet csuklóból visszaadni. (pl.: "Siri, call me handsome, Siri, call me adorable; Siri, call me an ambulance" és itt Siri azt mondja, hogy "very well, ambulance"). És egy nap több hasonló, magyarra faragandó vicc azért kifárasztja az embert. Arról nem beszélve, hogy gép elé vagyok kötve; általában reggel 10-től hajnali 3-ig itt ülök (mellékesen ez felrúgja a napi 1 bögre kávémat akár napi 3-ra is), és már fáj az ülőcsontom. Minden egyéb tekintetben amúgy élvezem. Na meg... höhö... piszkosul jól keresek vele. Azt hiszem, annak ellenére, hogy 1 hónapja nem rajzoltam [ezért nem saját munka a kép] és nem hallgattam zenét, szívesen foglalkoznék ezzel a jövőben. Más. Az elmúlt másfél hétben annyira beleszerettem egy animébe, hogy még weboldalt is csináltam belőle (itt van, ni). Ez amúgy tőlem ritka. Nem szeretnék erről szinte semennyit sem beszélni, csak annyit, hogy...MakotoooOoOoOoOoOoOoOo ~ Más. Érdekes (nagyon érdekes) félév elé nézek az egyetemen. A zene és a rajz mellett arra sem volt időm, hogy a tárgyaim iránt rendesen érdeklődjek. De amúgy várom ^^ 

Sweet Devil

Lesz itt minden. Különböző rajzversenyekre alkotott pályamunka, saját szórakozásra készült rajz, félkész, skicc, plakát, ajándék, hajnali dühmunka, úgyhogy mindenkinek jó csemegézést. A július egy jó hónap.

Elsősorban kérdőív, meg egy kis ez, egy kis az

No, hát ilyesmit sem csináltam még. Ez a blog azért jött létre, hogy közzétegyem a rajzaimat minden kategóriában, tabu nélkül. Épp ezért sosem izgattak a kérdőívek, amik ilyen-olyan-amolyan kérdéseket tesznek fel. Voltak kérdések, amikbe beleolvastam és elképzeltem, milyen választ adnék, de mivel elég jól ismerem magam, és különösebben az sem érdekelt, ha 1 hónapja nincs friss a blogomon, ezek kitöltését eddig elkerültem. Az ok, ami miatt most mégis egy kérdőív kitöltésére adom a fejem, az az, hogy Doro engem is megjelölt, mint az a személy, akinek eme láncban részt kell vennie. És mivel érdekes kérdéseket tett fel, így hát tessékparancsolni.

Szabályok:
1. Linkkel jelöld azt az embert, aki téged jelölt/nevezett a díjra! ❅
2. Válaszolj a 10 kérdésre, amit a neveződ kiírt! ❅
3. Nevezz/jelölj Te is 10 embert a díjra! (Arra figyelj, hogy 200 alatti legyen a követőik száma) ❅
4. Írj Te is kérdéseket az általad jelölteknek! ❅

És íme a kérdések:

1. Ha visszagondolsz a gyerekkorodra, összhangban van az akkori elképzelésed a felnőttkorodról a mostani tényleges életeddel? Elég rövid az agyam, de amennyire vissza tudok emlékezni, igen. Már amennyire az alapdolgokat érintem. Leérettségiztem, felnőttem, egyetemre járok, vannak igazi barátaim, jól érzem magam a bőrömben. Kicsiként annyi minden akartam lenni, többek közt régész is, de sajnos az agyam matematikáért felelős része nem úgy működik, ahogy ehhez a szakmához kéne :D 

2. Milyen lenne számodra egy tökéletes nap? Engem az apró dolgok tesznek boldoggá. A tökéletes nap számomra az apró dolgok tökéletessége. Ha reggel időben felkelek, ha elégedett vagyok azzal, ahogy elindulok otthonról, ha nem felejtek otthon semmit, ha nálam van Lorie (az iPodom :D), ha nem késem le a buszt, ha éppen elérem a hévet, ha nem kell rohanni, hogy beérjek órakezdésre, ha finomakat ehetek azokkal, akiket szeretek, ha jól érzem magam a barátaim társaságában, ha meg tudom oldani a házi feladatot, és ha mosollyal az arcomon alszok el. 3. Hogyan látod magad tíz év múlva? Híres, japán mangakaként! :D Na jó, nem. Őszintén szólva, fogalmam sincs. Megvan az a rossz tulajdonságom, hogy csak egy lépéssel tudok előre tervezni, így képtelen vagyok előre látni, hol leszek 31 évesen (úristen, vén szatyor).

4. Melyik az általad leginkább kedvelt idegen nyelv? Pillanatnyilag a japán, japán, japán. Angolul beszélek, németül kéne beszélnem, de nem szerettem soha annyira, hogy normálisan megtanuljam; kínaiul is kéne beszélnem, de nem emlékszem már csak 1-2 jól rögzült szerkezetre. Érdekel még a koreai, az orosz, a thai, a vietnámi, az olasz, a görög, a cseh, a héber, a holland, a... (a lista végtelenségig folytatódik). Nem érdekel a francia, a spanyol, a német. Szeretném az életemet a nyelveknek szentelni. 

5. Hova ásnád el a kincsed? Nincsenek kincseim. De ha lennének, akkor sem ásnám el őket, inkább olyan helyre tenném, hogy mindig szem előtt legyenek. A Biblia úgy tartja, "ahol az én kincsem, ott van az én szívem". lehet, hogy pontosan nem így van, de ez a lényege. 

6. Sportolsz valamit? Ha igen, mit? Ha nem, akkor mit kezdenél el? Jelenleg nem. Franci barátnőm fűz, hogy kezdjünk el újra lovagolni. Régebben sportszerűen űztem, de az érettségi és az egyetem mellett semmi időm nem maradt rá. Úsznom nem ártana. Nem akarok vele versenyezni, de mivel szeretem a vizet, és a vízben való mozgás majdnem minden izomra hat, nem ártana néha egy-egy óra az uszodában. 

7. Kutya vagy macska? Miért? Macska. Azért macska, mert az elfér a kezemben is, és az ágyamba is beengedhetem. Tudom, hogy vannak kistestű kutyusok is, amik szintén elférnek a kezemben, de kutyából jobban szeretem a nagytestűeket. Egy kis érdekesség. Kutyából 2 harapott meg, cicából pedig 1. Kutyából itthon kettőt tartok, cicából pedig egyet. 

8. Mit gondolsz a japán emberekről, a kultúrájukról, mentalitásukról? (Sikeresen kitöröltem az előzőt xD) Elsősorban azt gondolom, hogy zárkózottak, ódzkodnak az újtól és az idegentől, konzervatívak. Az emberi viszonyaik, kapcsolataik mindig meglepnek (szoros barátságok, de elhanyagolt házasság). A munkamoráljuk meglepő, de egy európai számára sokkoló. A női diszkrimináció számomra nagyon ellenszenves. Inkább a kultúrájuk érdekel. Példaértékű, hogy a mai napig ilyen intenzíven együtt tudnak élni a gyökereikkel, pl. az újévi ima, az ősök ünnepe (ez volt a témaköröm országismereten, szintén Doro-val). Úgyhogy azt tudom mondani, hogy erről az oldalukról szeretnék minél többet megtudni, de ahhoz, hogy megismerjem a kultúrájukat, meg kell ismernem őket is, úgyhogy tömören ennyit a fentebb ecsetelt negatív véleményemről xD

9. Ha választhatnál, melyik Disney hercegnő lennél? Hm. Sok Disney-hercegnőt tisztelek, de mindegyiket másért. Mulan-t a kitartásáért, Belle-t a türelméért, Arielle-t azért, mert mert álmodni, Hamupipőkét azért, mert a sok rossz impulzus ellenére kedves és jólelkű maradt, Giselle-t azért, mert érzi, mi a helyes, és aszerint cselekszik, Tiana-t pedig azért, mert keményen dolgozik azért, hogy az álma valóra váljon. Nem tudnám magam egy hercegnővel azonosítani, inkább a felsoroltak minden tulajdonságát szeretném magamba gyúrni :D 

10. Miért kezdtél el blogolni? A fent említett ok miatt, de szívesen leírom még egyszer. Hogy tabu nélkül, bármilyen kategóriájú rajzomat közzétehessem és összegezzem az internet fiókjában.

Az én kérdéseim? Hm.
1. Mi a kedvenc állatod és miért?
2. Mi a kedvenc színed és miért?
3. Melyik az általad legkedveltebb idegen nyelv?
4. Hogyan látod magad 10 év múlva?
5. Ha visszagondolsz a gyerekkorodra, összhangban van az akkori                         elképzelésed azzal, aki most vagy?
6. Mivel foglalkozol szívesen a szabadidődben?
7. Milyen típusú filmeket, sorozatokat, animét, könyveket szeretsz?
8. Kutya vagy macska? Miért?
9. Milyen számodra a tökéletes nap?
10. Miért kezdtél el blogolni?
Akiket megjelölök: Kin, Tadeshi, Gary (nem is ért magyarul x'D)

Végezetül, úgy döntöttem, nekiállok egy sebaj-artbooknak. Íme az egyik lapja.

WAVE

 Majd fejlécre kerülő rajz.

Karaktervázlat egy új dologhoz. Aki nem tud kanjikat és/vagy hiraganákat olvasni, azoknak balról jobbra: Kin Shion, Kikaito Shion, Kagamine Len és Kaito Shion.

GHOST

Gondolom, a GHOST c. filmet senkinek sem kell bemutatni, Patric Swayze, Demi Moore és Whoopi Goldberg főszereplésével. Ez a bejegyzés tisztán a Budapesti Operettszínház május 31-én bemutatott musical változatára koncentrál, erről fogok én most laikus szemmel egy jó hosszú bejegyzést írni. Először is....

A történet: A fiatal és erős szerelmes pár, Molly és Sam előtt áll még az egész élet. Mindketten sikeresek a munkában, most jegyezték el egymást és  költöznek össze egy nagyobb lakásba, szóval minden klappol. Molly szobrász, Sam, és a legfőbb barátjuk, Carl pedig bankárok. Remekül alakul az életük, míg egy nap egy szobrászkiállításról hazafelé tartván leszólítja őket és fegyverrel kezd el fenyegetőzni egy szakadt férfi, aki Sam tárcáját akarja. A férfi persze nem adja könnyen sem magát, sem a tárcáját, így a vége az, hogy eldördül a fegyver, Sam pedig a földre zuhan. Ám valami nem stimmel. Sam teste ugyan meghal, de a szelleme, lelke a valóságban marad. Senki sem látja, senki sem hallja, de ő lát és hall mindent. A kórházban kísértő szellem tisztázza összezavarodott érzéseit és avatja be a nagy titokba: meghalt. Meghalt, de azért nem került a mennyországba, mert még valami dolga van itt a Földön. Nem sokkal később Sam kideríti, hogy ki ölte meg. Az illetőt Willy Lopez-nek hívják, és a címét is megszerzi. Ám arra is hamar rájön, hogy nem véletlenül ölték meg, hanem ezt a férfit valaki felbérelte. Azt is megtudja, hogy mivel a tárcájában nem volt benne az a dolog, amiért az egész gyilkosság történt, Willy vissza fog térni a lakásukba. Sam egyből kapcsol, hisz rájön, hogy bár ő meghalt, gyászoló szerelme, Molly még él. De mit tehetne? Bármit próbál, megütni, megfogni semmit nem tud, hiszen meghalt. Végső kétségbeesésében egy spiritisztához, Oda Mae Brown-hoz fordul, akit egyébként fél Brooklyn csalóként tart számon, de valamilyen furcsa és megmagyarázhatatlan módon Sam hangját mégis meghallja. Sam addig táncol a nő idegein, míg elzavarja Molly-val volt közös fészkükig. A fiatal nő először nem akar hinni a spiritisztának, de mivel Sam olyan dolgokat tolmácsoltat vele, amikről csak ők ketten tudhattak Sam-mel, beengedi a lakásba. Sam próbálja elmagyarázni Oda Mae-n keresztül, hogy veszélyben van, és arra kéri Molly-t, hogy menjen a tolmácsolt adatokkal a rendőrségre. Megérkezik a gyászoló Molly-hoz Carl, aki titkon persze szerelmes a nőbe, és megpróbálja kihasználni a nő gyengeségét, de Molly előadja a meséjét Oda Mae-től és Sam üzenetéről. Mivel Carl lebeszélni nem tudja Molly-t, magára vállalja, hogy majd ő elmegy Willy Lopez-hez. Sam követi Carl-t, mert úgy érzi, segítségre lesz szüksége, de döbbenten tapasztalja, hogy az, aki felfogadta Willy-t, nem más, mint maga Carl, és az egész gyilkosság a telefonos füzetecskéért történt, amiben egy 10 millió dollárról szóló számla hozzáférési adatai szerepelnek. Természetesen Carl nem akarta, hogy Sam meghaljon, de Willy túlkapásáért nem tud felelősséget vállalni. Eközben Molly elmegy a rendőrségre, ahol próbálják rávenni, hogy reálisan lássa a dolgokat, hisz az ember ilyenkor sebezhető, és minden szalmaszálba belekapaszkodik. Ezt bizonyítandó Oda Mae Brown vaskos mappája, ami adócsalástól a sikkasztásig mindennel tele van. Molly megkeményített szívvel megy haza. Sam pedig kétségbeesetten siet Oda Mae-hez, de a metrón összeakad egy sorstársával, a metrószellemmel, aki barátságtalanul és agresszívan támadja meg Sam-et. A férfi észreveszi, hogy a metrószellem képes megmozdítani a tárgyakat, és addig jár a nyakára, míg a metrószellem (akiről egyébként nem tudni, hogy belökték, vagy leugrott) meg nem tanítja neki, hogyan kell. Sam az új tudás birtokában szedi fel Oda Mae-t és kéri meg még egy utolsó, nagy szívességre. Együtt mennek a bankba, hogy Oda Mae megszüntesse a Rita Miller nevére kiírt, 10 millió dollárról szóló számlát (hogy Carl ne jusson hozzá), majd adományként a csekket átruházza az egyház apácáira. Sam kísérti Willy Lopez-t, egészen addig, míg egy motor el nem üti a férfit és meg nem hal. De a menny helyett a pokolból jönnek érte az árnak. Eközben Carl akárhogy próbálkozik, a telefonkönyvecskéből szerzett adatokkal sem sikerül belépni Rita Miller számlájára. Carl utolsó kétségbeesésében belekiáltja az üres szobába, hogy ki szórakozik vele, mire a számítógép monitorán megjelenik először a "GYILKOS!", majd a "SAM" felirat. Carl megfogadja az irodában, hogy megöli Molly-t, így Sam Oda Mae-hez rohan ismét. Molly kétségei ellenére ismét beengedi Oda Mae-t, a spiritiszta pedig látva, hogy mennyire szeretik egymást, megengedi Sam-nek, hogy belebújjon a testébe. A testcsere közben robban be az ajtón pisztolyostul Carl és fenyegeti meg a két nőt. Sam akcióba lendül, és mióta megtanulta a metrószellemtől, hogy hogy kell tárgyakat megmozdítani, Carl vetélytársa lehet. Addig dulakodnak, míg a két nő a tűzoltólétrán át a tetőre menekül, de Carl őket üldözve az egyensúlyát veszti és lezuhan. Ő is azonnal meghal. A pokol árnyai érte is eljönnek, és elviszik, Sam pedig végignézi. Ezek után Molly végre meghallja szerelme hangját; de a boldogság nem tart sokáig, hisz a menny lényei már várnak Sam-re. A pár érzékeny búcsút vesz, Sam pedig a fénybe lép.  

Most, hogy mindenki érti, miről szól a történet, lássuk az előadást.

A szereposztás:Sam - Kerényi Miklós Máté

Molly - Muri Enikő

Oda Mae - Szulák Andrea

Carl - Szabó Dávid

Willy - György-Rózsa Sándor

metrószellem - Brasch Bence

kórházszellem - Földes Tamás

koreográfus: Tihanyi András

kivetítő: Madár

rendező: KERO®

Sok kritikát elolvastam, mielőtt a magaméba fogtam, de abban mind egyetértettünk a laikusokkal és szakmabéliekkel is, hogy a látvány maga megállta volna a helyét a Broadway-en is, a színészi munkával ellentétben. Mindenki mentségére szóljon, hogy az erkély balon ültem, így a színpad 1/3-ára gyakorlatilag nem volt rálátásom. Az egy másik kérdés, hogy miért tesznek olyan helyre széket, ahonnan nem látni mindent. Nem láttam pl., mikor Willy lelövi Sam-et, csak hogy valaki ugyanolyan ruhákban fekszik a színpad bal oldalán. Azt sem láttam, mikor Sam a fénybe lépett, mert az szintén a színpad bal oldalára volt rendezve. Egy anekdota:

Molly: úristen... Sam... látlak!

én: én nem...

Összességében a technikai része nagyon ott volt, a díszlet, a jelmezek, a koreográfia, a fénytechnika, a kivetítő, a látványterv... bár olyan szerencsétlen helyen ültem, hogy egy csomó trükkre ráláttam, mert ezek ugye mint a "takarásban" történnek. A színészi munkával kevésbé voltam megelégedve. Valahogy Molly és Sam szerelme számomra nem tükrözte azt, hogy egy kivételesen mély, lángoló szerelemről van szó, sokkal inkább olyanok voltak, mint a szerelmes, enyelgő tinédzserek. Máté szegény mindent megpróbált, pontosan, hangosan, érzéssel énekelt, de valahogy mégsem volt Sam. Kikértem anya véleményét, akitől megtudtam, hogy főhőst alakítani sokkal nehezebb, mint karaktert. Végül is, ha egy karaktert kapsz, akinek a bőrébe kell bújni, akkor tudod a dolgod és csak idomulni kell. Egy főhős esetében sokkal inkább a tetteken, mint a jellemén van a hangsúly. Nem? Nem? De. Úgy tűnik, Máté még fiatal és tapasztalatlan volt ehhez. Muri Enikőnek nem lehet túl sok tapasztalata színésznőként. Az látszott rajta, hogy a színpad nem idegen számára, de színésznőként még kicsit bizonytalanul mozgott. Szulák Andrea játékához nem sok hozzáfűznivalóm van. Az a nő egy pillanat alatt zsebre vágta az egész Operettszínházat. Abszolút karakterben volt, és végtelen rutinnal vitte el a hátán az előadást. Ez a tapsrend alatt is érezhető volt. Azért az ember észreveszi, mikor egy mellékszereplő több tapsot kap, mint a főfőfőszereplő... Személyes kedvencem volt még Willy Lopez, aki éppen annyira volt gonosz, amennyire kellett neki.Se többet, se kevesebbel. Örültem, hogy ebben a szerepben György-Rózsa Sándort láttam. Brasch Bence, mint metrószellem... nos, furcsa volt. Nem volt rossz, a karaktert abszolút hozta, de... nem is tudom. Ha nekem valaki azt mondja, Brasch Bence, az a huszonéves fiú jut eszembe, akinek egy időben a "Fogadj el így!" című száma megállás nélkül szólt a rádióból. Merész dolog volt egy negatív szerepbe berakni. Azt hiszem, jobban örültem volna, ha Szabó P. Szilveszterrel látom. Mint ahogy Dolhai Attilának is jobban örültem volna. Szabó Dávid teljesen jó Carl volt, mégis úgy érzem, mindenképpen szeretném látni Mészáros Árpád Zsoltot is ebben a szerepben. Akiről még mindenképpen írni akartam, az a kórházszellem, akit Földes Tamás "Johnny" alakított. Akik ismerik az Operettszínház darabjait, már találkozhattak a nevével. Nagyobb szerepei közé tartozik a Rómeó és Júlia c. musicalből Lőrinc barát, az Anna Karenina-ból Levin, az Elisabeth-ből Lucheni, a Szépség és a szörnyetegből Perc úr, vagy az Abigélből Vitay tábornok. Magyarul végtelen rutinnal  tette teljesen magáévá ezt az apró, de (mint fentebb olvashatjátok) igen fontos szerepet. A megzavarodott kórházszellem, aki tudja, hogy azért van itt, mert el kell mondania valamit a még élő feleségének, de nem tudja, mi az, így tovább kísért a kórházban. Fellépett a színpadra és egyszerűen tele lett az aurájával az egész. Nem beszélek le senkit róla, hiszen hihetetlenül látványos az egész, de tartsa észben, mikor jegyet vesz, hogy az lehetőleg a nézőtérre szóljon, és lehetőleg a Dolhai-Vágó-MÁZS sztártrióval. 

10/10

Túl vagyok a vizsgáimon. Nem tervezem egyiket sem kijavítani. Valamelyiken sírtam, valamelyiknek nagyon örültem, de azt hiszem, igazán minden megpróbáltam, hogy a tavalyihoz képest emberközelibb legyen az átlagom. 

nyelvgyakorlat: 5
kínai nyelv: 5
kínai töri: 3
kelet népei: 2
filológia: 2
japán nyelvtan: 2
írásjelek: 3
zh-k: 4
művtöri: 4
nyelvtudomány: 5
japán vallások: 5
országismeret: 5

átlag: 3, 75

Ez a tavalyi átlagomhoz képest 0, 3 tizedes javítást jelent, de még mindig nem vagyok elégedett. Szeptemberben folyt. köv! :D

10/8

megint rajzos

水

Mostanában sokat gondolkodom azon, hogy jó úton járok-e. Ez azért olyan nagy dolog részemről, mert olyan embernek tartom magam, akinek ha megmondják, merre kell menni, arra megy; ha megmondják, mi a dolga, elvégzi; ha megmondják, mikorra kell megjelenni, ott van - akárcsak a víz. Egy előre meghatározott mederben szeretem élni az életem, mert az úgy kényelmes. Alapvetően békés vagyok a "medremben", csak akkor lépek ki belőle, ha felkorbácsolnak (de olyankor viszi magával a földet, fákat, mindent). Vannak mély pontjaim, ahová lemerülni fáj - nekem és másnak egyaránt. Sok ember jól érzi magát velem, és sok más ember "medréhez" jól idomulok, mert a víz szinte mindenhol ott van. Életet ad a fáknak, utánpótlást a levegőnek, oltja a szomjat, és eloltja a tüzet. Én úgy vélem, a víz könnyed társasága lehet bárkinek, aki veszi a bátorságot, hogy úszik benne egyet. Mostanában a legnagyobb kérdés, ami vissza-visszatér  a gondolatsoraim végén - mindig más formában - az az, hogy "tud-e a víz irányt változtatni, ha akar?". Ugye? Nem is olyan egyszerű dolgok ezek. Mindenesetre én próbálkozom, és ez az, ami igazán számít. 

 "Egyetlen csepp vízben benne van a végtelen óceán rejtélye."

10/2

Még ugyan nem kezdődött el hivatalosan a vizsgaidőszak, de órai keretek közt már 2 vizsgám is volt. Az első múlt hét pénteken, kínai nyelvből. A nehézségi fokot figyelembe véve készültem fel rá, szerintem becsülettel. Aznap Dórival kerültem párba. Szegény, ő a megmondhatója, hogy némileg behisztiztem xD Tömören annyi volt, hogy viszonylag hosszan be kellett tudni mutatkozni, ismerkedni. Üdvözlés, név, kor, hol tanulsz, mit tanulsz, hány tagú a családod, ilyesmi típusú kérdések voltak. Ötös lett, szóval boldog vagyok. Sokat köszönhetek neked, nee-chan. A hétvégém Kaoru-san vizsgájára való készüléssel ment el. 6 témakör volt, mert utólag kiderült, hogy a 7. nem kell. 1. az én városom, 2. jövőbeli tervek, 3. valaki, akinek hálás vagyok, 4. rendezvény, amiről hallottam, 5. jövőbeli ház, és a 6. bajba kerültél, jelentsd a rendőrségen. A 7. egy party alkalmával magad bemutatása + ismerkedés lett volna a feladat. Ma reggel esett meg velem ez a vizsga, és a koban-t (rendőrséges tétel) húztam. Nee-channal elmentünk ünnepi reggelizni utána, mert ő is ötöst kapott (tétele: valaki, akinek hálás vagyok). 3 nap múlva filológia "vizsga", ami igazából nem vizsga, mert a beadott munkák alapján osztályoz (kollokvium). Attól egy kicsit félek, de vagy sírni, vagy nevetni fogok. A következő tényleges vizsgám egy hét múlva lesz. Fáradt vagyok.

U.I. 1: Ez a kép a nee-chan melletti egész életemről szól x'D

U.I. 2:Ez egy szeminárium alatt kelt bejegyzés.

お久しぶりですね。

Ez a második félév jóval húzósabb, mint az első volt. Szinte végig kellett tanulni, és alig maradt időm a szokásos tevékenységeimre (rajz, fotó, szerep, stb). Mint azt bizonyára észrevettétek, ez a blog kevésbé a szavak, mint a képek oltára. Azt hiszem, ha én beszélni szeretnék, azt a rajzaimban teszem meg. Nee-chan a megmondhatója, hogy tudok beszélni, sokat, de képtelen vagyok hetente, naponta közzétételre alkalmas, tartalmilag értékes bejegyzéseket írni. Meg azt hiszem, egy kicsit lusta is vagyok. Egyértelmű hát, ha a rajzok közzétételébe menekülök. És itt visszatérnék a bejegyzés elejére. Nem sok van. De azért megmutatom őket, főleg mert március óra nem tettem fel semmit. 

98% Kék Királyság