megint rajzos

水

Mostanában sokat gondolkodom azon, hogy jó úton járok-e. Ez azért olyan nagy dolog részemről, mert olyan embernek tartom magam, akinek ha megmondják, merre kell menni, arra megy; ha megmondják, mi a dolga, elvégzi; ha megmondják, mikorra kell megjelenni, ott van - akárcsak a víz. Egy előre meghatározott mederben szeretem élni az életem, mert az úgy kényelmes. Alapvetően békés vagyok a "medremben", csak akkor lépek ki belőle, ha felkorbácsolnak (de olyankor viszi magával a földet, fákat, mindent). Vannak mély pontjaim, ahová lemerülni fáj - nekem és másnak egyaránt. Sok ember jól érzi magát velem, és sok más ember "medréhez" jól idomulok, mert a víz szinte mindenhol ott van. Életet ad a fáknak, utánpótlást a levegőnek, oltja a szomjat, és eloltja a tüzet. Én úgy vélem, a víz könnyed társasága lehet bárkinek, aki veszi a bátorságot, hogy úszik benne egyet. Mostanában a legnagyobb kérdés, ami vissza-visszatér  a gondolatsoraim végén - mindig más formában - az az, hogy "tud-e a víz irányt változtatni, ha akar?". Ugye? Nem is olyan egyszerű dolgok ezek. Mindenesetre én próbálkozom, és ez az, ami igazán számít. 

 "Egyetlen csepp vízben benne van a végtelen óceán rejtélye."

10/2

Még ugyan nem kezdődött el hivatalosan a vizsgaidőszak, de órai keretek közt már 2 vizsgám is volt. Az első múlt hét pénteken, kínai nyelvből. A nehézségi fokot figyelembe véve készültem fel rá, szerintem becsülettel. Aznap Dórival kerültem párba. Szegény, ő a megmondhatója, hogy némileg behisztiztem xD Tömören annyi volt, hogy viszonylag hosszan be kellett tudni mutatkozni, ismerkedni. Üdvözlés, név, kor, hol tanulsz, mit tanulsz, hány tagú a családod, ilyesmi típusú kérdések voltak. Ötös lett, szóval boldog vagyok. Sokat köszönhetek neked, nee-chan. A hétvégém Kaoru-san vizsgájára való készüléssel ment el. 6 témakör volt, mert utólag kiderült, hogy a 7. nem kell. 1. az én városom, 2. jövőbeli tervek, 3. valaki, akinek hálás vagyok, 4. rendezvény, amiről hallottam, 5. jövőbeli ház, és a 6. bajba kerültél, jelentsd a rendőrségen. A 7. egy party alkalmával magad bemutatása + ismerkedés lett volna a feladat. Ma reggel esett meg velem ez a vizsga, és a koban-t (rendőrséges tétel) húztam. Nee-channal elmentünk ünnepi reggelizni utána, mert ő is ötöst kapott (tétele: valaki, akinek hálás vagyok). 3 nap múlva filológia "vizsga", ami igazából nem vizsga, mert a beadott munkák alapján osztályoz (kollokvium). Attól egy kicsit félek, de vagy sírni, vagy nevetni fogok. A következő tényleges vizsgám egy hét múlva lesz. Fáradt vagyok.

U.I. 1: Ez a kép a nee-chan melletti egész életemről szól x'D

U.I. 2:Ez egy szeminárium alatt kelt bejegyzés.

お久しぶりですね。

Ez a második félév jóval húzósabb, mint az első volt. Szinte végig kellett tanulni, és alig maradt időm a szokásos tevékenységeimre (rajz, fotó, szerep, stb). Mint azt bizonyára észrevettétek, ez a blog kevésbé a szavak, mint a képek oltára. Azt hiszem, ha én beszélni szeretnék, azt a rajzaimban teszem meg. Nee-chan a megmondhatója, hogy tudok beszélni, sokat, de képtelen vagyok hetente, naponta közzétételre alkalmas, tartalmilag értékes bejegyzéseket írni. Meg azt hiszem, egy kicsit lusta is vagyok. Egyértelmű hát, ha a rajzok közzétételébe menekülök. És itt visszatérnék a bejegyzés elejére. Nem sok van. De azért megmutatom őket, főleg mert március óra nem tettem fel semmit.